gyermeksebész

Dr. Cserni Tamás
Ph.D., Med.Habil.


Gyermeksebész főorvos
Debrecen és Nyíregyháza


angol   román   orosz
BETEGSÉGHATÁROZÓ
Ált. gyermeksebészet Újszülött sebészet Minimal invasiv sebészet Ajak-szájpadhasadék Gyermekurológia

Valid XHTML 1.0 Transitional  Valid CSS!

A fityma sejtes letapadása, adhesio cellularis

 

Sejtes letapadás: Születéskor a fityma belsö lemeze (mucosa) általában a makktól még nem válik el az újszülöttek több mint 90%-ában. Ezt az állapotot nevezzük a fityma sejtes letapadásának. A növekedés, nemi érés (erekció, masturbálás, tisztálkodás) során a fityma a makktól spontán szeparálódik, a pubertás végére fityma hátrahúzhatóvá válik. Ezt a folyamatot segíti a fityma alatt gyakran látható gyöngyszínü, elszarusodott sejtek törmelékéböl és feltételezetten faggyúmirigyek termékéböl álló gyermekkori smegma gyülem (ennek összetétele nem azonos a pubertás után termelödö smegmától, mely inkább a faggyúmirigyek váladéka) tévesen ezt gyakran gennynek nézik, pedig nem gyulladás következménye.

 

Fiziológiás fityma szükület, fiziológiás phimosis: Ha a fityma „szük” és emiatt nem húzható hátra fitymaszüküleröl (phimosis) beszélünk. Öt éves kor alatt igazi pathológiás phimosis (kifejezett heggel járó) nagyon ritka. A csecsemök és kisdedek szük fitymáját fiziológiás phimosisnak nevezik. Ilyenkor kifejezett heg nem látható. A mértékadó tanulmányok szerint a fiziológiás phimosisok zöme magától megoldódik. Az ilyekor a fityma nyílása alatt látható kis szük gyürü spontán feltágul. A vizelés közben megfigyelhetö „ballooning” azaz fityma felfújódás vizelési obstrukciót nem okoz. Ezt uroflow vizsgálatokkal bizonyították.  

 

Kezelés: Az American Academy of Pediatrics jelenleg érvényben lévö guideline-ja (1990) a fityma szeparációját természetes folyamatnak tekintik és mindenféle manipulációt feleslegesnek és károsnak tartanak. A legtöbb országban ezt a gyakorlatot követik.

Gairdner (1949) szerint, aki 100 újszülött és kb. 200 öt évnél fiatalabb fiút vizsgált meg, 3 éves korra a gyermekek 90 %-ának a fitymája szeparálódik és hátrahúzhatóvá válik. Késöbbi tanulmányok ezt túl nagy aránynak találták, tíz éves korban a hátrahúzhatóság arányát 40-50 %-nak adták meg. Gairdner olyan populációt vizsgált, amely egy része circumcindált. A cikkében ö is megjegyzi, hogy az eredmények nem teljesen pontosak. Oster (1968) kb. 2000 iskolás Dán gyermeket (6-17 éves) vizsgált meg. Dániában nem volt divatban a fityma manipulációja, adhesiolysis és a circumcisio. Oster véleménye szerint 5-6 éves korban a gyermekek több mint 60 %-ának le van tapadva a fitymája és 14-15 éves korra kb.85 %-ban, 17 éves korra szinte teljesen hátrahúzhatóvá válik. Kayaba (1996) 600 japán gyermeken végzett megfigyelése szintén Oster eredményeit támasztotta alá. A legfrissebb tanulmány, melyben a szerzök a fityma állapotát vizsgálták meg 10000 gyermeknél kínai szerzöktöl származik (2009). A 11-18 éves korosztály (2217 vizsgált gyermek) 17,28 %-a circumcisión esett át, ez a szerzök szerint indokolatlanul nagy arány. Igazi phimosis 6,8 %, részleges phimosis 8,6 %, adhesio cellularis 24.99 %, normális, teljesen retractilis fityma 42,26 %-ban fordult elö. A fiatalabb korosztályok adataival összehasonlítva megállapítható, hogy a sejtes letapadás, a fiziológiás phimosis aránya az életkor elörehaladtával spontán csökken és pubertás korra csaknem megszünik.

Nincs biztos bizonyíték arra vonatkozólag, hogy a késöi szeparáció valamilyen hátrányt okozna (pl. gyakori balanitis, késöbbi phimosis vagy penis carcinoma).

 

Adhesiolysis: Gairdner közleményének alapján terjedt el helyenként az a ma már külföldön nem követett feltételezés, hogy 3-5 éves kor után a fitymának hátrahúzhatónak kell lennie. Feltételezések szerint a balanitis és a késöbbi phimosis kialakulásának esélye nagyobb, ha a fityma sokáig letapadt állapotban van. Talán ebböl a megfontolásból, talán tradíció miatt Magyarországon ma még rutinnak számít a fityma sejtes letapadásának oldása. Ez többnyire helyi érzéstelenítésben végezhetö, járóbetegként. Szerencsés esetben a gyermekek nem, vagy csak igen kis fájdalmat éreznek. Gyakran még csak nem is sírnak. Nagyobb fokú letapadás oldásához ritkán altatás szükséges. Azért az sem ritka, hogy a beavatkozás fájdalmas, még az újabb helyi érzéstelenítök használata mellett is. A beavatkozás után az érzéstelenítö hatása 1-2 órán belül elmúlik és pisiléskor a gyermekek égö fájdalmat éreznek, gyakran vizeletüket visszatartják. Ritkán elöfordul, hogy a gyermek hólyagját ilyenkor katéterrel kell kiüríteni. Ezért fájdalomcsillapítók rutinszerü használata és a gyermekek rendszeres pisiltetése javasolt. A beavatkozás napján este már javasolt a fitymát óvatos hátrahúzni, és antiszeptikus kenöccsel bekenni. Ez a kellemetlen manöver hivatott a fityma visszatapadását és a hámfosztott seb infekcióját megakadályozni. Fontos, hogy ha a fitymát hátrahúzták és a „kenöcsözés” megtörtént, a fitymát húzzák is vissza eredeti helyébe. Az ún. hátra szorult fityma (paraphimosis) sürgös repositiót igényel. Néhány nap alatt a fityma és a pénisz makkjának hámfosztott sebe begyógyul. A fityma rendszeres hátrahúzására ezek után is szükség van, a napi rendszeres tisztálkodás részévé kell válnia. Gyakran a hátra húzott fityma újból visszatapad. A túl korán végzett beavatkozás miatt a fitymán keletkezett sérülések hegesednek, emiatt igazi szükület, heges phimosis alakulhat ki.

Mindezek alapján véleményem szerint rutin adhesiolysis, azaz a fityma sejtes letapadás rutinszerü oldása nem javasolt, különösen három éves kor elött. Kivételes esetben, például nagy smegmagyülem, vagy visszatérö fitymagyulladás, balanitis, húgyúti fertözés esetén illetve néhány húgyúti fertözésre hajlamosító állapot esetén pl. vesico- ureteralis reflux, hátsó húgycsö billentyü azonban érdemes megfontolni.

 

 

 

 

 

 


1. kép